2016. május 10., kedd

A Dan vizsga új rendjéhez...

Az alábbi gondolataimat egyszerre alakították karatés tapasztalataim és „civil” szakmám, a felnőttoktatás. Ezek ugyan nem kerültek konfliktusba, de pár esetben finom különbség azért lenne köztük. De most nem erre éleztem ki a mondanivalómat, inkább az elemzésre. Én is megkaptam pár napja azt az excel táblát, amely a Dan vizsgák új feltételrendszerét foglalja keretbe. (Keltezése május 5.) Ebben számos olyan sor van, ami új vagy újnak hat a korábbi Dan vizsgák követelményeihez képest. Ezeket gondoltam végig az alábbiakban. Ez az írás, (ahogy egyik sem itt a blogomon), nem klubvélemény! A benne foglaltak az én reflexióim.   

Amikor egy szakmai és egyben oktatói-tanulói közösséget új vizsgakövetelmények vagy akárcsak új oktatási módszerek elé állítanak, mindig kitör a felháborodás és sokan érzik úgy, hogy ezzel minden korábbi érték vagy bevett gyakorlat sérül. Ez a jelenség elég gyakori mostanában a piacképes termékeket/szolgáltatást adó munkahelyeken, ahol új technológiákat, programokat, eljárásokat kell megtanulni. De hasonló (volt) a helyzet a karatés közösségünkben is, ahol az elmúlt 5 év jelentős oktatási-módszertani változásokat hozott.

Minden tanuló szervezetben két dolgot érdemes átgondolni a változások kapcsán.  Az önfejlesztő képességet és a társadalmi (piaci) hatást. 

Egy szervezetet akkor lehet önfejlesztőnek (tudás intenzívnek) nevezni, ha a saját maga által kitermelt tudást vissza tudja tenni a napi feladataiba és oktatási folyamataiba, hogy az mindenki számára érthető és megtanulható legyen. Karatéra értelmezve: ha van egy sikeres versenyzőnk, akkor érdemes dokumentálni a felkészülését és az edzéseit, mert megosztva ezt a tudást más versenyzőkkel további sikereket lehet elérni. 

Egy sport (értsük ide a karate mozgás kultúráját és versenysport oldalát is) nagyon radikálisan változik a környezetének változásával együtt. Egy 6 – 12 éves időtávban jelentősen csökkenhet vagy növekedhet a társadalmi megítélése és támogatottsága, ami fokozottan visszahat rá. Ebben a tekintetben hasonló egy üzleti vállalkozás piaci részesedéséhez. Ha jól teljesít a szervezet, akkor jelentős, akár robbanásszerű bővülés is tapasztalható, ha rosszul, akkor látványos összeomlás vagy kínos stagnálás vár rá. Mindezekért pedig a vezető beosztású munkatársai, vagyis a klubvezetők és a szervezetet irányító kulcsemberei tehetők felelőssé. 

A fentiek értelmében a Dan vizsga feltételrendszerének megújítása hasznos és előremutató kezdeményezés.  A tanulási – oktatási rendszerekben ritkán vezetnek be teljesen új módszertanokat és ellenőrzési feltételeket. Ezt csak nagyon komoly változás (és a vele járó pánik) kényszeríti ki. Az excel sorait nézve az új Dan vizsga követelmények is ráépülnek a korábbiakra. Jelentős változás csak két területen jelenik meg. Amit érdemes ezzel kapcsolatban számításba venni, hogy a tanuló közösségek a már ismert, de új névvel (vagy új rendszerben) megjelölt feltételekre nem szoktak tartósan morogni, általában átveszik és használják. De teljesen más a helyzet az ismeretlenekkel. Amikor hiányzik ezek megfelelő és jól időzített indoklása vagy közösségi elfogadtatása (társadalmi vitája), akkor elég komoly ellenállást tanúsíthatnak ellene.  

Ami nem változott
(A Dan vizsgákon az elmúlt években már kérték vagy kérhették volna). 

Kihon bunkai 
Káták
Erőnlét 
Ügyességi feladatok
Küzdelmi ismeretek

Ami új, de ismert
(Nem jelent minőségi - viselkedésbeli változást, a tudás rendelkezésre áll és több edzéssel teljesíthető).

Tamashiwari
Kata bunkai

A töréstechnika és a káták értelmezésének a megjelenése a vizsgaanyagban két alapvető karate technikai tudás számonkérése. Ezek hozzátartoznak a „kánonhoz”, aminek az ismerete szükséges a mesteri szinthez, az igényes gyakorláshoz, önfejlesztéshez. Idáig ezek nem voltak vizsgatételek, de mindkettőre fel lehet készülni. Ami megnehezíti a végrehajtását a Dan vizsgán az inkább szervezői oldalon van, mert a káta értelmezések és a törés is nagyon időigényes tevékenység. Érdemes lenne átgondolni azt, hogy a vizsgához vezető felkészülési évben is bemutatható legyen akár a felkészítő edzéseken, akár a Dan vizsga előtti napokban, az edzőtáborban. Érdekessége a két feladatnak, hogy az egyik meglehetősen konkrét – vagy eltörik a deszka vagy nem – addig a másik több jó megoldást is lehetővé tesz. (Egy-egy kyokushin káta értelmezése többféle is lehet, részben más karate stílusok bunkai értelmezései is felhasználhatóak, részben a saját mesterek értelmezései is követhetőek. Alapvetően a bunkai érdekessége ezeknek a különbségeknek az értelmezése és a megoldások különbsége.)



Ami új feltétel

A szakmai ismeretek bővítése
Írásbeli feladatok
Küzdelmek bonyolításának a rendje 

A szakmai tapasztalat bővítése Sho Dan és Ni Dan esetében azt célozza, hogy a vizsgázónak legyen élménye, tapasztalata a karate oktatásában. (Van némi előzménye, mert ezt egy nagyon egyszerű formában korábban is megtettük. Barna övre vizsgázóknak ismernie kell a japán szisztéma vezénylését és ezt vizsgán kérhették is tőle, valamint klubvizsgákon is elterjedt gyakorlat amikor egy-egy vizsgázótól kérik a kihon gyakorlatok vezénylését). Ezt az oktatói képességet alaposabban és nagyobb aktivitással végezve, most a vizsgára bocsátó klubnak kell igazolnia. Szerintem ez egy jó irány, egyben a klubokban folyó munkát is felpezsdítheti. Ami figyelemre méltó az a 3. Dan lényeges (mennyiségi és minőségi) változása az 1. és 2. Danhoz képest. Ez de facto kizárja a 3. Danból azokat, akik a vizsgájuk idejére nem rendelkeznek komolyabb oktatási érdeklődéssel, képesítéssel és tapasztalattal. Ha szó szerint vesszük a szöveget, ezek nagyon erős feltételek!
("A teljes vizsgaanyagot, az abban szereplő feladatokat és követelményeket oktatói szinten ismerje, és ezeket a felkészülési szemináriumokon, edzőtáborokban és a vizsgán magas szinten képes legyen bemutatni és megfelelő módszerek alkalmazásával tanítani").


Az írásbeli esszé feladatok témái az alábbiak

Sho Dan: A kyokushin karate helye és szerepe az életemben
Ni Dan: A kyokushin karate által szerzett képességek hasznosítása az életem más területein
San Dan: A kyokushin karate oktatási tevékenységének köszönhető fejlődési lehetőségek az instruktorok számára

Az írásbeli megnyilvánulás ez idáig nem volt része a Dan vizsgáknak. Valószínűleg ez fogja az egyik legnagyobb ellenállást kiváltani. Alkalmazása a Dan vizsgák feltételei között logikus „oktatáspolitikai” lépésnek látszik, mert minden jó oktatási rendszer a világon egyszer (legalább egyszer) szóra bírja a benne tanulókat a meglátásaik és élményeik rendszerezésére, ezzel biztosítva az önreflexiót és a saját érzelmi-intellektuális pozicionálást. Ez idáig hiányzott a hazai kyokushin rendszeréből. Ha nem csak mozgásrendszernek tartjuk a karatét, akkor a hozzá kapcsolható intellektuális megnyilvánulásnak helye lehet, sőt kívánatos is a vizsgarendszerben.

Ami itt problémásnak látszik, hogy a megadott témák erősen szubjektívek, valamint az esszé, mint műfaj olyan lexikális tudást igényel, amivel a vizsgázók döntő többsége nem rendelkezik. (A bölcsészeti tanulmányokat folytatók könnyebben megoldják, bár az esszé nem tipikus feladat a magyar közép vagy felsőoktatásban sem, így nekik is lehetnek gondjaik első nekifutásra! Az esszéírásra a magyar oktatás nem tanít meg.)

Ha az írásbeli feladat nehezen teljesíthető, akkor nem keletkezik általa olyan tudásfelhalmozás, ami minőségbeli javulást hozna a karatésok számára. Kínlódva fogják megírni (vagy idegen szövegrészeket "gugliznak"), ami nem vezet önreflexióhoz. A leadott köznyelvi vagy akár beszélt nyelvi szövegek pedig alkalmatlanok szakmai kontextus képzésére és nem válnak idővel a közösség számára tudáskinccsé. Senki nem fogja ezeket olvasni és így publikálni sem. Pedig erre nagy szükség lenne, mert mások gondolatai így válhatnának közkinccsé és szolgálhatnák a fiatalabb karatésok tudásának a gyarapítását.

Nem biztos, hogy egy erősen irodalmi keretű esszé a legmegfelelőbb, de nem is zárnám ki. Vele együtt érdemes lenne más jellegű „pályamunkákat” is elfogadni. A gondolkodás megindítására és a tudás horizontjának a tágítására alkalmasak a karatéval és/vagy a saját tevékenységgel kapcsolatos elemző vagy kutatói tevékenységek naplózásai is. Versenyfelkészülések vagy edzőtáborok tervei és elemzései, akár oktatási hatékonyságot elősegítő írások, külföldi szakirodalom fordítása.  Ezek amúgy is rímelnének a kötelező oktatási tevékenységgel, mint feltétellel. Ha a vizsgázó komolyan teljesíti a Sho Dan feltételét, a 20 órás edzői munkát, miért ne rögzíthetné ezt egy naplóban, fotókkal illusztrálva és egy SWOT elemzéssel lezárva, amit lead a Sho Dan vizsgája feltételeként.
Nagyobb örömet és sokkal több felhalmozott tudást adhat egy gyakorlatiasabb írásbeli feladat, mint egy szubjektív élményeket megfogalmazó esszé.  Ezek online publikálása rövidtávon is nagyobb haszonnal jár.

(Egy kis kultúrtörténeti érdekesség: az esszéírás, mint feltétel egy-egy állás betöltéséhez jellemzően kínai megoldás. Ugyanis a kínai írás elsajátítása elég nehéz, így a császárkori Kínában, aki tudod elvont gondolatokat igényesen (le)írni, az valószínűleg alkalmas volt államhivatalok betöltésére is. Innét alakult ki az erősen irodalmi jellegű tudást alkalmazó felvételi és vizsga rendszer, mert ezt adaptálták világszerte kisebb nagyobb átalakítással).


Küzdelmek rendje 

Jelentős és teljes szakítás a korábbi gyakorlattal a vizsgaküzdelmek számának csökkentése és azok idomítása a versenyfeltételekhez.  Sho Dannál a korábbi 30 helyett 10, de versenybírói vezetéssel, valamint ezekből 70% győzelmet (de legalábbis döntetlent) kell elérni. Nem tudom mi lehet a cél egy ilyen jelentős változtatással, van-e ennek kihatása a karate minőségére vagy a személyes próbatételre. A küzdőpartnerek megnevezését nem is értem igazán, erre nem tudok mit írni, ezért inkább a vizsgával, mint próbatétellel és beavatási szertartásra emlékeztetnék.  

Egy közösség akkor alkalmaz próbatételeket – beavatásokat, amikor valamilyen pozíciót (státuszt) akar rendelni a beavatottakhoz. Ez a státusz hatalmat, de egyben a közösséggel szembeni felelősséget jelent. Ez egy nagyon ősi gyakorlat a harcos közösségekben, egészen a törzsi időkig visszavezethető. (Carl Jung svájci pszichológus szerint a beavatás emberi archetípus /őskép/, velünk született igény). A vizsga és az általa elnyerhető új pozíció és jel (fekete öv) mindenképpen az egyik elérendő cél a karatéban. A korábbi 30-40-50 fős küzdelmi feltételek a vizsgázók számára egy tanúságtételt jelentettek. Egyszerű körülmények között végezhető nagyfokú testi és szellemi megmérettetés, aminek nézői voltak a karatés társak is. Így ennek kimondatlanul is volt egy objektivitása és közösségi élménye. (Együtt láttuk, együtt csináltuk, együtt avatódunk be). Az új elképzelés szerint a küzdelmek és a közösség közé "beáll" a bírói munka és a válogatott küzdőtársak. Nem láttam még ilyen vizsgát, hallottuk már, hogy más országokban és más kyokushin szervezetek már évek óta így tartják. (Vajon milyen tapasztalatokkal? Tudunk erről valamit?) 

Ami biztos, hogy ez a gyakorlat a „rendszer szintű szubjektivitás” felé tolja a Dan vizsgákat. Rossz rendezés esetében megfoszthatja (vagy jelentősen csökkentheti) a vizsga küzdelmek közösségi élmény jellegét és így elindíthat egy attitűd változást a Dan vizsgákkal és általánosan a Dan értékével kapcsolatban. Ezt én megjósolni nem tudom, de a változás jellegében ez a lehetőséget benne van.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése