A tavasz 17 pillanata (4)

Egy kicsit tartottam a siófoki Dan vizsga felkészítő edzéstől. Nem tudom miért talán mert ritkán mozdulok ki a klub keretei közül. Aztán reggel, amikor felkeltem megnyugodtam. Összepakoltam és elindultam. Korán érkeztem, amit rögtön kihasználtam: lementem a tópartra. Ritkán jutok úgy a Balatonhoz, hogy üres a strand és reggel van. Nem tudom mivel lehet kifejezni azt az élményt, amit egy reggeli vízpart tud adni. Talán ezzel a pár képpel.

Lassan összeállt a csapat. Kis tornaterem, sok nagy fehér ruhás ember. Meglepett, hogy többségben vannak a fekete övesek. Arra gondoltam, hogy többen leszünk a barnák. Lehet nem jött el mindenki. Még ezen töprengtem megérkezett a „vezérkar” is.

Shihan Karmazin György egy alapos bemelegítést követően egy 20 ismétléses japán szisztémát vezénylet le. Gyors ütemben, erőteljesen. Igyekeztem tartani a ritmust. (A rúgásoknál ez nem mindig sikerült, ezen majd javítanom kell). Ez eltartott délig. Utána két részre váltunk, barnák és danosok maradtunk, a több aranycsíkkal bírók átmentek egy másik terembe.

A második részben Csizmadia Zsolt és Bogdán Olivér Sensei-ek foglalkoztak velünk. Elmondták, amit a „japán” közben megfigyeltek a mozgásunkon. A pontosságot és az erőt hiányolták a csapatból.

Az aspiránsok...

Bele is kezdtünk ennek az elemzésébe. Lényegében végigvettük azokat az elveket, amivel mi is gyakorolunk a klubban. Nem pontról pontra haladtunk, de mindegyiket érintettük.

Sanchin dachi és Kiba dachi állásban és néha páros gyakorlatokkal elemeztük:

• Laza testtartásból, pontos, gyors technikák.
• Kapcsolatot a talajjal.
• Test szinkron – az egész test használata a technika kivitelezésében.
• Légzés.

Aztán ezzel léptünk tovább a Zankutsi dachira és a négy alapvédésre, valamint az oi és gyaku ütésekre.

Ismerős megközelítés! Ami nagyon jó volt, hogy más sorrendben és más példákon keresztül mutatták be, amit itthon tanultam az elmúlt évben. Ez NAGYON hasznos volt. Összeállt bennem megint egy újabb tudás szint. Ami új élményt adott, az egy kérdés felvetés. Hogyan érezhetjük, hogy jó volt a végrehajtott kihon technika. Pl. egy zenkutsu dachi uchi uke. Erre a már ismert faltolás élményt próbáltuk, amikor a test beáll a legjobb tartásba, hogy erőt tudjon kifejteni. Ezt, vagy ehhez hasonló testérzékelést kell elérni, amikor a technika véget ért. A fal mellett mozogtam, így ki is próbáltam. Megtoltam a falat. Aztán próbáltam ezzel az érzéssel folytatni a gyakorlást. Működik!

Húha, 5 órája edzünk....

Egy-egy technikát kiemeltek a kihonból és kumite mozgással is bemutatták. Így elgondolkodhattunk azon miként lesz az egyik a másikból.

Az utolsó fél órában két kátát elemeztünk. Némi tanakodás után a Saihat és a Tenshot szedtük szét és raktuk össze.

Zsolt és Olivér is bátran beszéltek a képek használatáról. Jó érzés, hogy napi gyakorlattá vált a képekkel való magyarázat és a kép élmény keresése, kiteljesítése.

Ez a két gondolat foglalkoztatott hazafelé. Az egyik a képek használata a mozgás kivitelezésénél és ennek a távlati lehetőségei. Ez egészen új módszerek kidolgozására ad lehetőséget. Nagyon időszerű ez! Nagyon egybevág a kép forradalma a dojóban azzal a képi - kommunikációs forradalommal, ami az informatika és az internet révén robbant be az életünkbe az elmúlt években.

A másik, hogy mennyiben származik a küzdelem a kihonból vagy fordítva. Régen azt tanították, hogy a kihonból származik a jó küzdő mozgás. Most azt próbáljuk vizsgálni, hogy fordítva igaz-e. Szerintem hiányzik innét még valami, amire még rá kell jönnünk és meg kell fogalmaznunk. A karate kialakulásánál nem volt olyan jellegű küzdelem, mint ma a versenyeken. Biztos, hogy összefüggenek, de nem lineárisan.

Pixel fight....

Értékelés... mesterek közt...

Búcsú... vitorlással... lépcsővel... csenddel....