Hasznos lehet pár sajátság felidézése.
A kép szerepét az oktatásban a szenzualista pedagógia erősítette meg és tette a tananyagok teljes értékű részévé. Comenius Orbis Pictusa az első teljesség igényével készült mű, amely a kép kiemelt szerepére alapoz. Ma már ez furcsának tűnik, de abban a korban, amikor a tanulás sokszor csak szövegek visszamondása volt, hatalmas változást hozott az oktatásba. Aztán a nyomtatás terjedésével a tankönyvek szerves részei lettek az illusztrációk. Ábrák, rajzok, képek, képsorozatok. Ezek módszertani használatának mára kialakult elmélete és gyakorlata van. Az oktatásban többféle képet lehet használni. Ezek kritériuma, hogy a megismerést, valamint az esetek többségében az ismeretek kommunikálását szolgálják. Lényeges kiválasztási szempontja a képeknek a kulturális konvenció.
A kép és a szöveg összevethetőségére több elmélet is létezik. Koronként és kultúránként ez változó. Találkozhatunk a szöveg és a kép éles szétválasztásával, a két ismeretátadó eszköz szabad kombinálásával és elvont elméleti síkon a két szimbólumrendszer összevonásával.
A nyelvet sokan képinek tartják, mások a kép nyelvi megjelenésének a fontosságát hangsúlyozzák. Az ismeretátadásban használt képfogalmat tovább bonyolítja, hogy a pszichológia és a filozófia foglalkozik a belső képpel is, amit az ember magában elképzel. (Más nyelvek különbséget tesznek a két kép között. A belső képként is megjelenő az image, imagen a csak tárgyi hordozón látható a picture).
A szöveg lineárisan hat és időigényesebb a megértése a hallás vagy az olvasás miatt. De rendelkezik egy lényeges tulajdonsággal. Képes állítást megfogalmazni a világról. (Szubjektum-prédikátum). Ezt a kép nem tudja teljesíteni. A világot bemutatja, reprezentációkon keresztül értelmezheti a tanuló, de bizonyosságot csak saját tapasztalással vagy a képhez kapcsolható szöveggel együtt szerezhet a látottakról.
A kép megítélésére az ábrázolás és a kifejezés fogalmak használhatóak. Mindkettő a képi közlés szinonimája, de az ábrázolás a közlés folyamatában az objektívet emeli ki, a valóság tárgyi rögzítését, addig a kifejezés a képi közlés szubjektív mozzanatát, a közlő akaratát, a felmutatás okát jeleníti meg.
Szövegből tanulás: A szövegből azt értjük meg, amit dekódolni tudunk belőle. A szövegértést (dekódolást) tanulni kell. A szöveget nehezebb megjegyezni.
Képből tanulás: A kép azonnal hat. Azt értjük meg belőle, amit belelátunk. A képértés inkább velünk született képesség. A képet könnyebb megjegyezni.
Nem érdektelen visszagondolni arra, hogy a különböző korokban hogyan viszonyultak a szöveghez és a képekhez. Nem szokták hangsúlyozni, de két érdekes párhuzam van a középkori kódexek szövegei és képei, valamint a mai elektronikus (tan)anyagok között:
Mindkettőnek szerves része az illusztráció, ezek együtt hatnak az olvasóra. Mindkettő lezáratlan alkotás, mások által azonnal továbbírható, tovább rajzolható... a zárt és jogilag szigorúan védett könyvekkel szemben ezek provokálják a kreatív embereket a továbbalkotásra!
Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal a képek szerepéről, érdemes belenézni. Az interjú elején sok érdekes tényt mond a képek szerepéről!
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/05/25/11/Zarora_2010_majus_24__Vendeg_Nyiri_Kristof.aspx
A következőkben azt kell feltérképeznünk, hogy a képek használata hogyan működhet a mozgás tanításában. Érdekes utazás előtt állunk. Egyrészről a fent is említett külső és belső kép itt nagy jelentőséget fog kapni. Pár kérdés:
- Mikét hat a mozgásra a látott kép (picture) és miként az elképzelt (image)?
- Hogyan alkalmazható a kép a testünk pontosabb mozgatására és hogyan a küzdő stratégiánkra?
- Hogyan látjuk magunkat közben? Kívülről vagy belülről?
- Mit látunk valójában, amikor nem egy korábban látott képet fejlesztünk tovább, hanem a saját fantáziánk generál képet?
- Csak a kisagyban létrejövő képekről beszélhetünk vagy inkább az egész idegrendszerben keletkező lenyomatokról?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése