2010. március 8., hétfő

A tavasz 17 pillanata

Nyílt nap volt a Sportemplomban, ami nekünk egy jó szombati edzésre adott alkalmat. Az időpont ugyan fura volt, 12 - 13 óra között, de hát egy harcos mindig tettre kész. Korán mentünk, hogy legyen időnk ráhangolódni. Felmentünk a kondi terembe, ott próbálgattuk az eszközöket. Miután kivívtuk a helyben edző aerobikos szubkultúra utálatát, fél dél felé lementünk a termünkhöz. (A szubkultúra jellemzője: szénné szoláriumozott ráncos 30-as nő, copfban hordja hidrogénezett haját és arcára azonnal kiül az utálat, amikor gyereket lát).

A célállomás is azonnal tele lett élettel. Itt már várt a hard core másik fele. Elnézve a társaságot inkább az élet és a vidámság! Ahogy érkeztek a felnőttek, ők is elcsodálkoztak, hogyan tölti be a teret egyszerre ennyi gyerek.

Aztán némi egyezkedés következett a Kempósokkal, végül miénk lett a világosabb terem. Az edzést a ritmusra építettem. A világ ritmusára, az emberek mozgásának a ritmusára, a karate és a küzdelem ritmusára. Gyors bemelegítés után átbeszéltük a ritmus hasznát, aztán érintős küzdelmek jöttek. Egyre nehezebb, egyre összetettebb fokon. Próbáltunk ritmus kombinációkat csinálni. Aztán előkerült a pontkesztyű és állóhelyzetben ritmusokat tapsoltunk, amit le kellett ütni a kesztyűre. Aztán újra küzdelmek, de most láb - láb között. Végül az egészet összeraktuk és érintős küzdelmek mentek, lábbal lábat, kézzel felsőtestet. A legvégén pedig pontkesztyűvel mozgásban kombináltuk.

Elkezdtük:

Megbeszéltük:

Megcsináltuk:

Összehoztuk:

Elfáradtunk:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése