2009. november 11., szerda

Ne bántsátok a kamaszokat!

A kamaszokkal mindig csak a baj van? Már akinek.... Igen, drága hölgyeim és uraim! A szakértő hozzászólt! Most éppen pszichológus képében, de lehetne persze pedagógus is vagy szociológus is.

Szóval mi háborított fel? Az alábbi írás:


Soha nem elég a márkafüggő kamaszoknak!


De ebből is a lényeg. Idézném:


Az egyes árucikkekhez való "kóros tapadás" azonban a pszichológus szerint magatartás-, személyiség- és értékrend zavarokat jelez. Szerinte a márkaimádat mögött is valamilyen hiánypótlás áll, de azért "gyerek abba még nem betegedett bele, hogy nincs Intimissimi melltartója" - fogalmazott. Az [origo] zebo.com-ra vonatkozó kérdésére a pszichológus csak annyit mondott: ez is csak az interneten megtalálható hülyeségek egyik formája.

Amikor elkezdtem oktatni, megfogadtam, hogy soha nem fogok belemenni olyan generációs vitákba, amilyenekben nekem volt részem diákkoromban. Nem fogok gúnyosan ítélkezni és véleményt formálni a kamaszok ízlés világáról és viselt dolgairól. Mert emlékszem arra, hogy milyen rosszul esett az a beton butaság, amivel minket osztottak 25 évvel ezelőtt. Valamint állítom és vallom, hogy minden ember ideáljai, vágyai és életcéljainak egy meghatározó része kamaszkorában alakul ki. Milyen alapon ítél meg a pszichológus magatartás és értékrend zavarokat a fiataloknál? És mitől olyan biztos benne, hogy akinek melltartó kell az még gyerek?


Nyilvánvaló dolog, hogy a személyiség fejlődésének meghatározó része – a legtöbb embernél - a kamasz évek. A szocializáció jelentős állomása. Ebben a korban a legfogékonyabb minden ember elméje. Érzelmi fejlődéséről nem is beszélve. Az ember 14 – 18 éves kora között rendezi be magának először a világot. Ezt úgy teszi, hogy a környezetéből megismert elemeket, rendszereket és viszonyokat felnagyítja, totálissá teszi. Ebben tanul meg mozogni, megérteni, viszonyítani. Ha értelmes szülei vannak és jó tanárai, akkor ebben tanul meg kommunikálni, érvelni és önmagát megérteni. Majd egy részük ebből tanul és továbblép. Egy részük meg ebben marad örökre.

Tessék nekem indokolni mielőtt személyiségzavarossá nyilvánítja bárki a médiában ezeket a kamaszokat, milyen használható értékrendet adott az elmúlt 17 évben az anyagiasságon és a pénzzel összemérhető dolgok viszonyrendszerén kívül nekik ez a társadalom? Azonnal tenném hozzá, hogy az anyagi javak előállításában jeleskedő nyugati társadalmak természetes velejárójának tartom a márka választással összefüggő önértékelést. Vagy a jeles ped-szoc-pszichológusok soha nem jutottak el odáig, hogy leessen nekik a Playboy magazin igazi üzenete? Csak a középső oldalakat nézték benne?


Ráadásul tudva levő, hogy a magyar társadalom jelentős része a kádár-kor hiánygazdaságát és a belőle fakadó frusztrációt márka fetisizmussal gyógykezelte. Olyan gyerekekről beszélünk, akiknek szülei presztízskérdést csináltak abból, hogy a Sophiane pécsi vagy egri töltésű, hogy 1500-ös vagy 1600-os legyen a Lada. Hogy Puma vagy Adidas. Nem sorolnám tovább. Az egész retro biznisz ma erről szól. Mert ugye a szülők generációja is fizetőképes célcsoport azért.Semmit nem tudunk adni a kamaszoknak. Semmi olyan normát vagy eszményt, amivel teljesítményüket mérhetnék és összevethetnék másokéval. Akkor meg marad mindaz, ami látható és magukon viselhető. Igen! A márkaimádat mögött valamilyen hiánypótlás áll. De sajnos a divatipar és a marketing hamarabb reagált arra, hogy 1990 után is lesz egy generáció, aki valahogy ki akarja fejezni magát. Ennyi. Egy betűvel sem több. És pár év múlva már ők is önálló keresők lesznek, de tenni fognak érte, hogy rendben legyenek a dolgos mindennapjaik. Ahogy a mellékelt ábra bizonyítja:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése