Az alábbiakban pár érdekes dolog az agykutatás eredményeiből. Igyekeztem azokat kiválogatni, amelyek a harcművészetek számára érdekesek, érthetők és amelyek az utóbbi hónapokban nálunk is elhangzottak edzéseken.
Az emberi agy globális szerveződése
Az agy szerveződésében három fő vezérelv figyelhető meg. A vertikális, ami az egymásra épülő 3 agyat jelenti. A laterális, ami a két félteke közti különbségeket mutatja, és az anterior-poszterior, ami az emberre jellemző frontális lebeny dominanciája és a hátrébb lévő területek megkülönböztetése.
1. A vertikális szerveződés
Evolúciós értelemben az emberi agyat legalább három, egymásra hagymahéjszerűen boruló szintre tudjuk bontani. Ez a törzsfejlődés eredménye.
- Hüllőagynak hívjuk az agytörzset és középagyi struktúrákat.
- Az erre ráboruló és körülvevő limbikus rendszer az ősemlős agy.
- A „szürkeállomány”, más néven a neocortexet pedig az újemlős agyunk.
A legősibb hüllőagy a létfontosságú funkciókat szabályozza, az ősemlős agy már rendelkezik jelentős tanulási kapacitással, vagyis a veleszületett szükségleteket és ösztönöket az emóciókon és tanult viselkedéseken keresztül egy „operációs rendszer” szabályozza. Az újemlős agy hatalmas tanulási kapacitással, szimbólumhasználattal, szociális készségekkel jellemezhető.
- Agresszió
- Territoriális viselkedés
- Szertartások
- Szociális hierarchia
- Monotónia tűrés
- Hidegvérű cselekedetek
2. A laterális szerveződés
Az agy sem anatómiailag, sem kémiailag, sem funkcionálisan nem szimmetrikus! Az aszimmetriák már a madarak szintjén megjelennek, de az embernél a legkifejezettebb. Ez arra utal, hogy ez a szerveződési elv jelentős evolúciós előnnyel járt! A lateralizáltság mértékében, irányában és jellegében egyénenként és nemenként is jelentős különbségek vannak! Ez arra utal, hogy ennek jelentős szerepe lehet a környezethez és a szociális szerepekhez való alkalmazkodásban.
A jobbfélteke több rostot tartalmaz a fehérállományban, míg a balféltekében sűrűbbek a kérgen belüli kapcsolatok
Előbbit a komplexitás megragadásának képességével, utóbbit az elkülönült részekre bontással, illetve az ezek közti kapcsolatteremtés képességével hozzák kapcsolatba. Az analitikus-globális stílus különbség miatt a balfélteke inkább a különbségekre, a jobbfélteke a hasonlóságokra érzékeny.
"Az egyik legalapvetőbb laterális sajátság a nyelvi központok balféltekei kialakulása. Ennek evolúciós előtörténete a madaraktól indul. A nyelvvel összefüggésben a balfélteke a szekvenciális, analitikus, szeriális, fogalmi és absztrakt információkezelési módra specializálódott, míg a jobbfélteke az egészlegesség, a vizuo-spacialitás, a konkrétság , a képiség, az egyidejűség és az emocionalitás jellemez" (Springer és Deutsch, 1989).
A balféltekéből több piramidális rost indul ki, míg a jobbféltekéből több ipszilaterális rost megy a test jobbfelébe is, a jobbfélteke tehát jobban kontrollálja az egész testet!
E sajátosságok összhangban vannak azzal, hogy a balfélteke főként a finom-motorikára specializálódott, míg a jobbfélteke a durva nagy mozgásokra specializálódott, és jobban támaszkodik a perifériás látásra.
A jobbfélteke jellemzői egy játék során:
- Vizualitás
- Kreatív gondolkodás
- Képletesség
- Artikulátlanság
- Művészi – totális szemlélete a világnak
- Utasítások megértése, követése
- Tervezőkészség
- Kategorizálás
- Logika
- Pontosság, kidolgozottság
- Sztereotípia
- „szó szerint értés”
Evolúciósan minél fejlettebb egy faj, annál inkább képes szabályozni környezethez való viszonyát a "belülről irányított kontra inger vezérelt viselkedés" túlsúlyával. Az agy frontális lebenye aktívan képes befolyásolni a szenzoros területek aktivitását, ezáltal képes fokozni vagy csökkenteni a felfogásunkat. A frontális túlsúly a belső programok és késztetések általi irányítottságot jelenti (pl. szelektív figyelem, meditáció), míg a szenzoros területek túlsúlya a környezet felé fordulást, a környezet befogadását jelenti (pl. esztétikai élmény). Az embert a többi fajtól megkülönböztető képességei és sajátosságai azokhoz az idegrendszeri struktúrákhoz köthetők, melyek humán szinten a legfejlettebbek. Ez alapvetően a frontális lebeny valamint a jelentősen módosult temporális lebeny.
Az akarat, akaratlagos mozgás, éntudat
Az introspekcionista pszichológiának az elképzelése, hogy az akaratlagos mozgás az eltervezés, és a kivitelezés fázisaiból áll, vagyis, hogy a mozgás egy tudatos és akaratlagosan elindított folyamat. E felfogás alapvetően a tudomány korai felfogását tükrözi. A "Én"-t (selfet, egot, stb.) valamiféle egységnek tekinti, amely bent az agyban fészkel, és egy körül nem írt „interfésszel” a mentális aktusokat (egyszerűbben a gondolatokat) testibe fordítja át. Az akaratlagos mozgás agyi folyamatainak vizsgálata az utóbbi évtizedekben arra mutatott rá, hogy teljesen át kell értelmeznünk a szabad akaratról és az "Én"-ről alkotott tudományos fogalmainkat.
Az idegrendszer ugyanazt a mozgást több helyről is képes indítani és szervezni. Míg a motoros kéregből 30 000 piramis rost indul, addig a medulla szintjén már 1 millió rost kereszteződik át, de ha mindezt átvágják is, az izomzat még működőképes marad. Így a tudatos vagy automatikus vagy indulati viselkedés különböző pályákon keresztül eredményezheti látszólag ugyanazt a mozgást.
Az agyban alapvetően két motoros programozási rendszert különböztetünk meg, a mediálist, és a laterálist.
A két rendszer alapvetően különbözik "filozófiájában", a mediális rendszer un. prediktív programozású, a szervezet belső késztetéseit, "terveit" szervezi viselkedéssé, s eközben predikciókat tesz a viselkedés következményeire és a környezetre vonatkozóan. Ez a rendszer szoros kapcsolatban áll a tudatos, akaratlagos mozgással, ill. a begyakorolt, automatizált rutinmozgásokkal.
A laterális rendszer interaktív, vagyis válaszoló, mindig az adott kontextusra reagál, környezetfüggő. A laterális rendszer, szemben a mediálissal, közvetlen vizuális, ill. multimodális inputot kap, míg a mediális szoros kapcsolatban áll a parietális lebeny "motoros program adatbázisával". A laterális rendszer tudatosan szintén kontrollálható, ez a helyzet pl. mozgástanuláskor, de e rendszer akaratlan, nem tudatosuló mozgásokat is vezérelhet.
A két rendszer különbözik abban is, hogy a mediális az agy két oldalán keresztül szerveződik, és az elsődleges motoros kérgen az egész testet beidegzi. A laterális rendszer féloldali, csak a kart és az arcot beidegző motoros területeken át hat és a két oldal koordinációját a vizuális kontroll biztosítja.
A mediális rendszerben a motoros akció egy fokozatosan kifejlődő, az evolúciósan legősibb struktúrákból, az agytörzsből induló, majd az egyre magasabb szinteken fokozatosan specifikálódó, kibomló motoros program, amely akaratlagos és tudatos "színezetét" csak a legfelsőbb szinteken nyeri el.
Mindez röviden azt jelenti, hogy az akaratlagos viselkedés nem "akaratlagosan" indul, hanem azzá válik/válhat. Az önindítottnak észlelt mozgáskésztetések gátolhatók, az ember nem automata. Az idegrendszer egy rendkívül összetett önszervező és önstimuláló rendszer, amely hatalmas információmennyiséget dolgoz fel és tárol.
A szocializáció, a tanulás, bármilyen tapasztalatszerzés, jutalom és büntetés-kontingenciák révén kontrollrendszerek beépülését jelenti. A folyó és induló viselkedéseket külső és belső kulcsingerek irányítják, s maguk a belső folyamatfázisok (pl. gondolatok!) is kulcsingerekké válnak. A szocializáció és a pszichoterápiák a legkülönfélébb módszerekkel a reakció- és viselkedéskészletet alakítják ki ill. át, megváltoztatva a külső-belső ingerek szemantikáját. Az ingerlésben és öningerlésben kiemelkedő szerepet játszik az emberi beszéd és gondolkodás. Az autonómia leegyszerűsítve olyan idegrendszeri működést jelent, amely képes a legváltozatosabb helyzetekben is a külső-belső ingerekre elinduló önstimuláló folyamatok révén adaptív bio-pszicho-szociális válaszok kidolgozására.
A következő bejegyzésben arról szeretnék írni, hogyan hatnak ezek az eredmények a pedagógiai elméletekre.. mi a kognitív és a konstruktív pedagógia, mit jelent a konnektivizmus.
Köszönjük Zsolti- remek háttéranyag!
VálaszTörlésFris Ferenc (Sensei)