A DOL, azaz a diákolimpia pápai elődöntője nem fog aranybetűkkel bekerülni a Budai harcművészek versenyeredményeit elmesélő csatos könyvbe. (Azért két arany megvan!!!) DE, és a lényeg: mi Mester utcaiak nagyon jól éreztük magunkat. A többiek majd elmondják, nem merek a nevükben írni. Ami pedig fontos, jelentős lelki erősödést és gazdagodást hozott.
Az eseményről hosszabban is meg kívánok emlékezni, de most jöjjön a képes riport!
Tomi reggeli korrepetálása befejeződött.
Rámozdulás a mozdulásra....
Buddhák....
Káta vége....
Apa és lánya, meg még Samu is....
Kriszta...csodálkozik.... a sok fej mögötte meg egészen szürreális....
Némi nem póz.... Tomi arcán minden rajta van a bírók tevékenységével kapcsolatosan...
A budai sereg....Leni Riefenstal néni biztos megdicsérne az alábbi 3 képért...
Bálint (a tőle szokott kitörő lelkesedéssel) és Samu amint éppen pásztázzák az eseményeket....
Némi póz...
Némi nem póz.... Tomi arcán minden rajta van a bírók tevékenységével kapcsolatosan...
Aztán Misa...
A végén a szokott csoportkép....
Hazafelé a Bábolnai mekiben....
Azt azért hangsúlyoznám, hogy egy ilyen eseménydús nap méltó zárása volt a hazafelé út. Koromsötét, kamionok között, nem lassan, AC DC, Tunyogi Rock Band és az üvöltő Köbánya blues, valamint a berendezést szétszedő 4 kölök kellően elgondolkodtatott miért is érdemes élni. Hát éppen az ilyen napokért és együttlétekért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése