A mi versenyünk 2.

Egy héttel a verseny után még biztosabb vagyok abban, hogy mindenki nagyon jó élményeket szerzett. Az első versenye volt a csapatnak, ahol nagy számban vettünk részt. Mindenki a saját képességei szerint a maximálisat nyújtotta. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy az idegen környezet, a feszültség és a teljesítés kényszere miatt egyik harcosunk sem omlott össze, nem volt sírás, feladás, rontás. A helyezések optimálisan mutatják a tudásuk helyét, van akinek szerencséje volt és van akinek kevésbé, mert nála tapasztaltabb karatéssal sorsolták össze. Erre alaposan felkészítettem őket. ezt is megértették, hogy a versenyen mindig két mérce van, önmagunkhoz képest és az aznap ellenünk felálló többi karatéshoz képest kell értékelni a tudásunkat.

Nagyon jó volt látni:

• Réka tudatos és jó mozgását a kátában, ahogy maximálisat teljesített.
• Marci vidám és dinamikus küzdelmeit, fesztelen kátáit.
• Misa koncentrálását és hatalmas előrelépését a káta végrehajtásban.
• András félelmet nem ismerő küzdelmét nála nagyobb ellenféllel.
• Bence vidám és hamiskás csipeszharcát.
• Soma küzdelmét és tudatos harcmodorváltását.
• Máté koncentrálását és folyamatosságát a kátában.
• Samu figyelemösszpontosítását és ahogy leküzdötte az izgalmát.
• Kriszta küzdeni akarását.
• Bálint rutinos mozgását.
• Bánk rohamait a nagyobb és tapasztaltabb ellenfelek ellen.
• Zsolt kitartását és győzelmét a küzdelemben.

Kriszta már a páston, mögötte a csapat:

András a szigorúan figyelő bíró előtt:

Zsolt lazán a küzdelme előtt:

Az értékelés, Bánk és Marci:

Máté és Bálint:

Zsolt a dobogón:

További eredmények itt!

Képek itt!

A sok feladat és élmény között néha elvesztem. De igyekeztem mindenhol ott lenni. Felügyelni a versenyzőket, biztatni a kátásokat, öltöztetni, fényképezni, szülőkkel beszélni, követni a verseny alakulását. De nagyon boldog vagyok, hogy minden jól alakult.

Figyeltem a többi klub gyerekcsapatát is. Sok hasznos dolgot megfigyeltem és láttam olyat is ami nem egyezik az én értékeimmel és gyakorlatunkkal. (Például nem fér a fejembe miért kell 8-10 éves gyerekekkel Red Bull energia italt itatni és primitív módon hergelni őket a verseny előtt. Ez a fajta hozzáállás idegen a karatétól, ha valamit nem kellene akkor ez az). A verseny élményeiről amúgy is akarok részletesebb elemzést írni edzői-módszertani megközelítéssel.