2010. április 3., szombat

2010. március

Elszaladt március. Számos élmény volt. Többek között az egész napos (szombati) szemnárium, ahova jöttek a gyerekcsapatból is. Mivel Zoli sempai elindította a budai oldalon is dojónk új gyerekcsoportját! Mellesleg ezért a klub átlagéletkora jelentősen fiatalodott. :)

Nálunk a március a vizsgafelkészüléssel telt. Minden edzés eleján megcsináljuk az erőnléti feladatokat és pontosabban csináljuk a kihon részt is. De az edzések felépítésén nem változtattam. A csapat nagyon jó, jó a hangulat és öröm dolgozni velük. Páran még küzdenek a figyelem-fegyelem dolgaival, de sikeresek az erőfeszítések.

A hónap vége felé elővettünk két állandó de nem központi gyakorlatot, az ugrókötelezést és a földharcot. Ez utóbbiból vannak a képek:

Nagyon értékelem a termet, bár régi, kopott, néha poros, de a gyerek edzések számára nagyon jó. A filc szerű anyag a padlózaton és a sok szőnyeg nagyon célirányosan használható.

Gurulás előre:

Érkezés szabályosan. Ezzel tavaly még voltak gondok, de mostmár egyre többen érzik, hogy nem bukfenc vagy hentergőzés, hanem háton gurulás a feladat és a végén érdemes tompítani a lendületet.



Csináltuk akadállyal is! Ez bátorság próba is egyben. Mindenki megcsinálta! A képen Laci van, éppen érkezésben. Nála egy nagyon vicces dolog alakult ki, amit majd ki kell szedni a mozgásából. Érti már a gurulás és a tompítás egységét, de a végén összekeveri a két kezét. Ezért érkezés után a nem tompító kézzel is akar egyet tompítani, és erősen oda üti a földre. Éppen ezt sikerül elkapni:


Bence nekifut:


A gurulások után birkózás következett. Ebben már rutinosan csináljuk a csapatmunkát. Vannak párharcok és vannak többen egy ellen. Ilyenkor a kicsik próbálnak legyűrni egy nagyobbat, de rövid megbeszélés előzi meg a birkózást, ahol egy másik nagyobb felkészíti őket, stratégiát beszélnek meg. Csapatmunkában terveznek és hajtanak végre feladatot, majd a küzdelem után együtt értékeljük az eredményt.

A többes birkózásban a nagyobbat le kell szorítani a földre. A páros birkózásnál nem ez a cél, ott ki kell tolni a szőnyegről.

Az alapötlet a Kooperatív tanulási módszer. Nem csak csináljuk, hanem megbeszéljük és értékeljük a harcot. A nagyobbak segítik a kisebbeket. Felelősek értük és együtt tudnak megfogalmazni véleményt, érzelmeket és tényeket a harci helyzetről.

A páros birkózásnál kihívásos küzdelmek vannak, de nem muszáj elfogadni. Arra bátorítom őket, hogy a kisebbek hívják ki a nagyobbakat és ne törődjenek a vereség-győzelem fogalmakkal. Azt kérem, hogy játszanak és azt érezzék győzelemnek, amikor sikerrel tudnak alkalmazni valamit egy nagyobb, erősebb ellenféllel szemben. A dolog működik, aminek nagyon örülök. Jó úton vagyunk ezzel a gyakorlattal a karatés önművelődésben. Volt, aki engem hívott ki egy szőnyegharcra...


Bence és Samu egymásnak feszülnek:

Hárman egy ellen.

Tibort nyúzzák:

Sok láb, sok fej:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése