Ezen a héten szerdán edzés után tartottunk egy "edzői megbeszélést". Azért tetszik ez, mert a szakmai dolgokról (is) könnyedén tudunk beszélni. Öt ilyen eltérő karakterű ember mint mi nehezen ismerkedne össze. De van egy közös szenvedély, és olyan, mintha nem is különböznénk.
Sok dologról beszéltünk, nem is volt elég idő rá. (Ezért majd folytatjuk). Vannak törvények az időben. Sűrűsödnek egy közösség élményei és akkor ki kell törnie. Szerda óta leltározok. Kicsit visszanéztem honnét és elgondolkodtam azon hová.... mi változott, mit hagytunk el és mit szereztünk.
Kis képest riport a gondolataimról.
2007 szeptember, az első edzés.
Lassan indult a gyerekcsoport. A létrehozásában két dolog motivált. Második fiam születése után döntenem kellett, hogy mit kezdjek a karatéval. Elváljak tőle, vagy a családot is bevigyem. A második mellett döntöttem. A kezdetekben ezért nem is igyekeztem a csapatépítéssel. A kisterem adva volt, jól éreztük magunkat benne, remek volt a felszerelés. 4 - 5 gyerekkel indult a "buli" és májusig ez volt az alap. A karatét nagyon szélesen értelmeztük ekkor. A mozgás mellett rendszeresen foglalkoztunk kalligráfiával, földharccal és labdajátékokkal. Ebből a korszakból Tibor és Samu maradtak velünk. Sikerült olyat alkotni, ami biztos maradandó a személyiségükben.
Miközben mi ott fent tanultunk, a lenti teremben a klub megért egy nagy korszakot. Telt házas edzések, válogatott vendégek és "tömegverekedés" jellegű vizsgaküzdelmek zajlottak.
2008 volt a változások éve. Megismertük a karate mélységeit és elkezdtük érteni mit lehet még kezdeni mindazzal, amit tudunk. Ekkor indítottuk el a szemináriumokat. Azóta ezek rendszeresek a klub életében.
A gyerekcsapattal is új helyre költöztünk, ahol már jobban megtaláltak minket. Létszámuk hirtelen megnőtt. Ez az év több szempontból is a próbálkozások éve volt. A 24 órás küzdő edzés megrendezése, bemutatók tartása, csapatépítési próbálkozások és versenyek, valamint a személyes fejlődésé is. A családias edzésekről át kellett állnom a tervezett, csapatépítésre fókuszáló edzői magatartásra. Fura, hogy a mai működésünket sok mindenben meghatározza ez az év, mégis ebben az évben nagy volt a mozgás a felnőtt csapatban.
2009-ben kezdett mutatkozni, hogy az irány, amit vettünk és a tevékenységeink jók. Kezdtük kinőni a kereteinket. A Mikulás kupa létszáma mutatta, hogy súlya van a munkának.
A 24 órás is végre méltó környezetben folytatódott. Ekkor már a Sporttemplomban edzettünk, elhagytuk az iskolai tornatermek világát.
Ez az év nekem is hozott sikert, ekkor vizsgáztam 1 kyura Jászberényben. Az előző évi sikertelen próba után "lesz, ami lesz" érzéssel vágtam neki. Sikerült az izgulást és a szorongást elhagynom, felszabadultabban mozogtam. Csak a mozgásomra figyeltem.... sikeres lett.
2010 már a teljes spektrumot adta, amire a klub képes. Zoli elindította a második gyerekcsapatot és sikeres, gyors munkával vonzotta a gyerekeket és ami külön öröm, sok felnőttet is! Mi is megerősödtünk és létszámban elértük a felső határt, amivel edzésenként foglalkozni lehet.
Ebben az évben egy régi tervem is teljesült, összehoztuk a klubot edzésen kívül. A családi nap mindenki számára érthető és élvezhető programmá vált. (Nem cél a Szigetfesztivál lenyomása, de lehet idővel egy karate island lesz belőle. Lehet a Rammsteint meghívjuk a következőre :)
Az első edzőtábor, ahol már a "gyerekeink" is nagy létszámban jelen voltak.
Közös övvizsga a Sporttemplomban.
2011. Ez az év a csapat megerősödését hozta. Ideje volt segédedzők után nézni.... és a versenyzés beépült az edzésmunkánkba. Saját versenyt rendeztünk a gyerekek számára és több versenyre is eljutottunk tavasszal. Ezzel teljessé vált a világ.
Így állunk hát jelenleg..... és most jön egy izgalmas időszak, a tapasztalatok rendezése, leírása és megjelenítése. Mert enélkül már nem lehet létezni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése