A mai edzésen a testegység mellé beköszöntöt a ritmus. Ennek azért előzménye van, pár dolog eszembe jutott ezzel kapcsolatban.
Éppen pihen a darbuka
A karate oktatásához rengeteg eszköz használható. Régen ínséges időket éltünk. A '80-as években jó ha volt boksz zsák egy dojóban. Aztán kezdtek terjedni a pajzsok és a kesztyűk, ha volt valakinek felcsatolható lábsúlyzója vagy makiwarája az már nagy dolog volt. De ezek után sokáig semmi újdonság. (Legalábbis kyós berkekben).
Az edzésmódszerek finomodásával a '90-es években bejött a gyúrás, mint "kiegészítő sport" a klasszikus futás mellé. (Én úszni is szerettem a kondícióm növelésére, de lehet ezzel egyedül vagyok).
Aztán pár éve kinyílt a világ és sok új dolgot tanultunk. A Kettle Bell már igazán izgalmas eszköz és nagyon karate barát. A boksz edzőkkel való barátkozás eredménye, hogy ma már a elég sok edző használ pontkesztyűt és terjednek a kisebb, pontosabb munkát igénylő pajzsok is.
Az eszközök hatékony használatához idő kell. Mind az edzőnek, hogy megtalálja a lehetőségeit, mind a tanítványnak, hogy jól elsajátítsa a kívánt mozgást.
A gyerekek számára a labda és az ugrálókötél szerintem alapfelszerelés karate edzésen is! A labda számos gyakorlathoz jó, fejleszti a fogást, térérzéket a reakcióidőt és remek játékszer. Egyben szimbóluma az erőnek és jól lehet vele példákat sorolni az erőátvitelre, a mozgásra, a súlypontra. (Ahogy a múzeumban is láttuk, a sárkányok játszanak a gyöngyökkel, ami az erőt is jelképezheti).
Egyértelműen azt látom, hogy amelyik tanítványom tud ugrálókötelezni, az gyorsabban tanul és könnyebben mozog. Nem tudom milyen agyi központ vagy idegrendszeri sajátosság lehet a kapcsolódás, de igazából nem is érdekel. Igyekszem minél több ugrálást és ritmust adni nekik, hogy fejlődjenek.
A mozgás és a ritmus kapcsán kezdett el foglalkoztatni a dobolás. A karate versenyeken vannak taiko dobok, a Shaolin kung fu bemutatók kötelező száma a dobolás, a thai box mérkőzések közben is dobolnak. Amikor kezdtük a gyerekekkel a karatét pár éve, akkor pontkesztyűt használtam a ritmusok kidobolására. Amit doboltam, azt kellett leütni a pajzsra vagy kihon technikában. Aztán a sok elképzelés összeállt egy ténybe: kell egy dob! Így tavaly megvettem a dobunkat, ami egy darbuka. Ez már komolyabb hangulatot ad az edzéseknek. Közben beleszerettem a dobolásba és próbálgatom otthon is. ( Sok érdekes anyag van a You Tube-on). A dobot használjuk egyezményes jelekre, pl. a sorakozónak nálunk egy ritmusa van, amit ha dobolok azonnal tudják mi a feladat. Használom a kihonban számolás helyett, küzdőtechnikáknál a ritmus és a gyorsaság fejlesztésére jobb mint a számolás. A legjobban azt szeretik, ha ritmus képletet kell kéz és lábtechnikákkal lekövetniük. Én dobolok, ők ütnek, rúgnak rá.
Azt látom, hogy nagyon jól fogadják a ritmust és ezért néha színesítek zenével is. Higany Alfréd nem is sejtette, hogy milyen jó dolog a Taikioko sono ichi és ni a királynő rockhimnuszára:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése